Miután sikerült megtalálnod az ideális téli tároló helyet, szépen letisztogattad a motort és elvégezted rajta az alapvető karbantartási munkákat, nem feltétlenül kell hónapokra megfeledkezned róla és magára hagynod. Ha mély álomba is szenderítetted kedvencedet, időnként nyugodtan „meglátogathatod”, sőt, érdemes olykor megnyomkodni-húzogatni a fékeket, kuplungkart, teleszkópokat. Ha oldalsztenderen pihen a motorkerékpár, akkor a gumik deformálódását elkerülendő tologasd kicsit. De még jobb, ha középállványra vagy motoremelő állványra teszed, hiszen ez utóbbi esetben egyik abroncs sem ér a földhöz, és így biztosan nem is deformálódik el. Ha középsztenderen áll, dolgoztasd meg az egész hajtást: rakd kettesbe a váltót és engedd rá finoman a kuplungot - így biztos, hogy semmi sem megy tönkre az állásban. Egyébként is ajánlatos kéthetente beröffenteni a szerkezetet.
Ha beindítottad, hagyd felmelegedni egészen üzemi hőfokra, mondjuk, amíg a ventillátor be nem kapcsol - főleg a gyertyák nem szeretik, ha még hidegen állítod le. Ez nagyjából negyed órát szokott igénybe venni, és ennyi idő alatt szépen felhevül a vas, a kipufogó is kidolgozza a kondenzvizet, tehát rendeltetésszerűen működik, nem krahácsol. De figyelem, közben ne felejts el szellőztetni!
A kipufogó végét érdemes betömni valamivel, hogy a párás levegő ne jusson be a blokkhoz, ahol könnyen rozsdásodást okozhat. Lehet kapni „gyári” kipufogódugót, de egy rongy is pont megteszi. Szintén a korróziót elkerülendő érdemes átmosni a henger falát egy kis olajjal (egy-két köbcenti) a gyertyanyíláson keresztül, ez inkább az öregebb kétüteműekre igaz.
Ajánlatos a tankot csurig tölteni, hogy a benzin kiszorítsa a levegőt, meggátolva ezzel a korróziót. A karburátoros motorokból viszont épp ellenkezőleg, le kell engedni a benzint, még a karburátorból is (mivel az üzemanyag adalékai a hosszú állás során lerakódhatnak az úszóházban, eltömítve a benzin útját). Ez a módszer csak fűtött garázsban jelent megoldást, ahol a párás levegő nem kezdi ki belülről a tankot. A teli tankkal, hidegben álló motorok esetében szükség van egy speciális adalékra a benzinbe, amely meggátolja az említett karburátor dugulást – így jó eséllyel beindul a vas tavasszal.
Az egyik legfontosabb téli teendő az akkumulátor karbantartása. Az egyik módszer erre is az időnkénti beindítás. Ez persze az előbb említett szellőztetéssel jár, és azzal, hogy - a tele tankkal hibernált gépeknél - időnként után kell tölteni egy kis benzint. Ha ezt macerásnak találod, érdemes elgondolkodnod egy csepptöltő vásárlásán, melynek ára nagyjából 5-25 ezer forint között alakul. Ezt azonban – jó esetben - csak egyszer kell megvenned, tehát gondold át, hogy számodra behozza-e az árát azzal, hogy meghosszabbítod vele pár akku életét.
A régi típusú, savas akksiknál ne feledkezz meg a desztillált víz pótlásáról a téli időszakban, ahogy a fűtetlen helyiségben tárolt motorok esetében a fagyálló folyadékról se (amit kétévente kell cserélni), mert annak bizony csúnya (zsebbe nyúlós) vége lehet.
A fékfolyadékok élettartama is két évre tehető, míg a fékcsövek – papíron - általában négy szezont bírnak. Az ezekkel kapcsolatos teendőket is érdemes a holtszezonban elintézni, ha éppen aktuális, de a motorolaj cseréjéről megoszlanak a vélemények. Egyesek még a téli pihenő előtt lecseréltetik. Ez alapvetően ma már nem káros, mert a korszerű, minőségi olajok nem öregszenek a pár hónapos állás során, de a ráérsz vele a szezon kezdetén is. Egyébként évente, vagy általában maximum 10-12 ezer kilométerenként meg kell ejteni az olaj-olajszűrő cseréjét. Ha a felsorolt teendőket elvégzed vagy megcsináltatod, akkor nagy valószínűséggel, tavasszal, az első gurulás előtt nem ér majd meglepetés.
A legfontosabb tehát az akkumulátor és a folyadékok (olajok, fagyálló) felügyelete, de nem árt, ha odafigyelsz a vas legnagyobb ellenségére, a rozsdára is! Az apróbb finomságokat pedig külön „megköszöni” majd a motorod.
Ha elvégzed ezeket a műveleteket, tavasszal nyugodtan tolhatod a napfényre a paripát, legfeljebb egy portörlésre lesz szükség, és már indulhatsz is.