InstagramA hölgyek tulajdonképpen ugyanolyan régóta motoroznak, mint a férfiak, és sosem voltak kevésbé merészek és bevállalósak, mint az erősebb nem tagjai.
Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején, az első motorkerékpárok megjelenésekor – amik alig voltak többek, mint motorral rendelkező biciklik – Amerikában nem szórakozási, hanem egyszerűen közlekedési eszköz volt ez, a családok anyagi okokból ezt vásárolták autó helyett (lényeges különbség volt a kettő ára között). Így akkor egyáltalán nem volt meglepő egy női vezető látványa.
1909-ben például egy Harley-Davidson motorkerékpár 325 dollárba került, egy olcsónak számító Ford T-modell pedig pedig 850 dollárba. Vagy mondhatnánk úgy is, ez utóbbi ára egy évi fizetéssel volt egyenlő. Azonban a sorozatgyártás fellendülésével a T-modell ára 1915-re majdnem felére, 440 dollárra csökkent, így sokaknak elérhető közelségbe került. 1927-re ezt tovább (380 dollárra) csökkent. Végül egyre több és több autót adtak el, és egyre kevesebb motorkerékpárt.
Innentől kezdve a használat minősége és célja is megváltozott, a gépeket immár inkább hobbicélra, főleg férfiak vásárolták.
Mégis, az első női pilóták is ekkoriban tették le névjegyünket a motorozás történetében, úgy mint Augusta és Adeline Van Buren, Theresa Wallach és Bessie Stringfield.
A Van Buren testvérek voltak az elsők, akik parttól partig beutazták Amerikát Indian Power Plus paripájuk nyergében 1916-ban. Emellett ők voltak az első nők, akik feljutottak a csúcsra a Pikes Peak-en, még ugyanebben az évben.
Az 1930-’40-es években az angol Theresa Wallach motorversenyeken való részvételével és hosszú távú utazásaival vált ismertté, emellett pedig motoros küldöncként szolgált a brit hadseregben a II. világháború alatt.
Az afroamerikai Bessie Stringfield – ugyanebben az időszakban – nyolc tereptúrát motorozott végig egyedül, és bejárta kétkerekűjén az Egyesült Államok dél-keleti részét is, ami akkoriban korántsem volt veszélytelen.
Dot Robinson nem csupán motorozott, de versenyzett is az 1930-as, ’40-es, ’50-es években, eljutva egészen az AMA enduró bajnoki címig. Tulajdonképpen ő volt az, aki ajtót nyitott a hölgyeknek a szervezett motorversenyek világába.
A II. világháborút követően pedig még több nőt magával ragadott a motorozás. Margaret Wilson egy közülük – ő több mint 550 000 mérföldet tett meg kétkerekűén, bebizonyítva, hogy a nők is ugyanolyan szenvedéllyel tudják művelni ezt a sportot, mint a férfiak.
Az újabb korszakból Debbie Ewans a triálversenyeken való részvételével számított úttörőnek, az 1970-es évek végén sikeresen szerepelt az ilyen megmérettetéseken.
Ők azok a nők tehát, akik jelentősen hozzájárultak a motorozás történelméhez, kiérdemelve ezzel egy-egy helyet a Motorozás Hírességeinek Csarnokában (Motorcycle Hall of Fame).
Természetesen ma is sok olyan hölgy van, akit jogosan tekinthetünk méltó utódjaiknak, említhetjük például Ashley Fiolek-et, aki a motokrossz szakágban ért el szép sikereket. A leányzó – aki még most is csak 24 éves - 7 évesen kezdett motorozni, 2008-ban, rögtön az első újonc évében elnyerte az első helyet a női motokrossz bajnokságban, 2009-ben pedig a Honda csapat gyári pilótája lett. De ami igazán figyelemre méltó az ő történetében, hogy Ashley siket.
De itt van még Leslie Porterfield is, akinek nevéhez három szárazföldi sebességrekord fűződik, és tagja a híres Bonneville-i „200 mérföld/órások klubjának”. 2008-ban nevezték az AMA Év női motorversenyzője címére.
Sarah Lezito-ban és Chesca Miles-ban nem csak az a közös, hogy mindketten elbűvölő fiatal hölgyek, de mindketten a stunt műfajában jeleskednek, férfiakat megszégyenítően bravúros ügyességgel kezelve a gépeiket.
Az utcai versenyek, az ír sorozat és a Man szigeti TT a világ legkeményebb megmérettetései között vannak, még az erősebbik nemnek is óriási kihívás, mégis, itt is akad egy-egy hölgy. Maria Costello 1997-ben kezdte pályafutását a Honda CB500 kupában, majd olyannyira belejött, hogy ma már az ő nevéhez fűződik a női körrekord a Man TT-n.
A mindössze 21 éves Jane Daniels az enduró szakág csillaga, a Husqvarna támogatottja, számos eredményéből kiemelendő a női enduró világkupa második helyezése.
Laia Sanz neve most már alighanem az egész világnak ismerősen cseng – a 2015-ös Dakar ralin a Honda színeiben versenyző hölgy az elismerésre méltó összetett 9. helyet szerezte meg.
Végül, hogy egy kicsit haza is beszéljünk – joggal – említsük meg a tehetséges Kis Viktóriát, aki nem csak idehaza halmoz sikert sikerre, de nemzetközi porondon is helyt áll – nem is akárhogyan! Neki köszönhetően már Ázsiában is ismerősen cseng a magyar himnusz, hiszen a Losail Ázsia Bajnokságban már korábban is több futamgyőzelemmel büszkélkedhetett, nemrég pedig megszerezte a bajnoki címet is.
Minden korábbinál több hölgy választja a két kereket, és egy biztos, minden motoros nő – legyen szó a legelőször nyeregbe pattanó újonctól korunk csillagaiig – tovább színesíti és gazdagítja ezt a csodálatos világot.
