Előző bejegyzésünkben pár lehetséges túraútvonalat, célpontot ajánlottunk a figyelmetekbe. Most ahhoz adunk tippeket, hogy mire is érdemes figyelni elindulás előtt és menet közben, hogy a túra ne a rossz élmények miatt maradjon emlékezetes.
Először is, az időkeretünkhöz, az anyagi lehetőségekhez és a társasághoz mérten válasszunk célpontot. Ha csak 2 napra akarunk kiruccanni, és nincs rá sok pénzünk, ne most akarjuk körbemotorozni a kontinenst. Ez esetben menjünk inkább országon belül valahova, vagy a már említett szomszédos régiókba. A társakat pedig lehetőleg úgy válasszuk meg, hogy köztük hozzánk hasonló tudású, tapasztalatú motorosok legyenek, és így senkinek ne kelljen „alább adnia”, se pedig túlvállalnia magát. Ugyanígy fontos lehet az, hogy azonos kategóriából válasszunk társakat. Tapasztalat, hogy a sportmotorosok szeretik a tempós, kanyargós hegyi utakat, de nem szívesen mennek nagyon messzire. Az ilyen típusú motorkerékpárok futóműveinek sajátossága miatt ugyanakkor nem szívesen merészkednek rosszabb minőségű utakra sem. A túramotorosok viszont inkább kényelmesebb tempóban motoroznak, hosszabb távokra is örömmel vállalkoznak, míg az endurósok nem rettennek meg akkor sem, ha el kell hagyni az aszfaltot.
Egy túra során nem csak a célpont a lényeges, hanem az oda vezető út is. Válasszunk szép útvonalakat, ahol már menet közben is van látnivaló, gyönyörködhetünk a táj szépségében. Ebből következően a tempót is úgy lőjük be, hogy ez lehetséges legyen: kanyargós szerpentineken 80-90 km/óra, egyenes, jó minőségű, belátható útszakaszokon 100-110 km/órás sebesség a megfelelő. Ha vannak út közben érdekességek, álljunk meg megnézni azokat - de ezt előre beszéljük meg a társainkkal. A tankolásokat is tervezzük meg még indulás előtt: ha a motor például 6 litert fogyaszt 100 kilométerenként, és 18 literes a tank, 300 kilométert tudunk megtenni egy teletöltés után. Természetesen ne centizzük ki, kalkuláljunk inkább úgy, hogy 200 kilométerenként meg tudjunk állni egy kútnál. Ilyenkor egyúttal tartsunk is szünetet, együnk, igyunk, kávézzunk, frissítsük fel magunkat, hogy aztán újult erővel folytathassuk az utat - mentálisan és fizikailag is! 200-250 kilométernél többet egyébként sem ajánlatos egyhuzamban levezetni.
A napi etapot az alapján határozzuk meg, hogy milyen jellegű utakon megyünk: autópályán 5-600 kilométer is bátran bevállalható, de kanyargós hegyi utakon, vagy rosszabb minőségű földutakkal tarkított terepen 2-300 kilométer is bőven elegendő lehet. Ráadásul érdemes úgy kalkulálni, hogy sötétben már ne kelljen vezetnünk, mert ilyenkor a vadveszély és a rossz látási viszonyok fokozott rizikót jelentenek. Ne kockáztassunk!
A szállás kiválasztása is fontos kérdés egy túra esetében. Ha előre tudjuk, hogy hol és hány éjszakát fogunk aludni, már otthonról foglaljunk le egy-egy kiválasztott szobát. Ilyen esetben előre tisztázni kell, hogy a résztvevők hajlandóak-e például többágyas szobákban megszállni, vagy esetleg egy kemping is megfelelne-e számukra. Ha az útvonal hosszú, és minden este más-más szállást kell találni, egy kicsit kényelmetlenebb lehet a dolog, mert ez esetben előfordulhat, hogy „vaktában” indulunk útnak. Ilyenkor sokszor a szerencsén is múlhat, hogy mennyire sikerül megfelelő szállást találunk az adott éjszakára, de vigasztaljon a tudat, hogy egy estét gyakorlatilag bárhol ki lehet bírni. Azonban ha tehetjük, lehetőleg olyan helyet válasszunk, ahol a motorokat is biztonságba helyezhetjük, lehetőleg egy zárt parkolóban.
Túravezetőként mindig legyünk felkészültek, és tartsunk fejben minden apró részletet. Így ha rögtönözni kell, azt is hatékonyabban tehetjük meg. Azonban, ha „csak” résztvevők vagyunk, akkor is akadnak feladatok: csak megfelelően felkészített motorkerékpárral induljunk el, tartsuk be a túravezető kéréseit (no meg persze a KRESZ szabályait), az átlagosnál is jobban figyeljünk a magunk és társaink biztonságára. Ha bármilyen bajt észlelünk, időben szóljunk. Ajánlott a zipzár alakzatban való haladás, így mindenki megfelelően láthatja az előtte lévő útszakaszt, és baj esetén a kikerülő manőver is könnyebben megvalósítható.
A pénzt is nagyjából kalkuláljuk ki előre. Ne számoljunk ki mindent forintra pontosan, mert bármikor közbejöhet egy váratlan kiadás, de ne is legyen nálunk az előreláthatóan szükséges összeg sokszorosa sem. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy napi 25 - 30 000 forinttal számolhatunk, és ebben benne van a benzinköltség, az esetleges útdíjak, a szállás, étkezés. Ha előre tudjuk, hogy például kompozni fogunk, vagy más, extra költséggel járó közlekedési formát veszünk igénybe, akkor azt számoljuk hozzá pluszban.
Csomagolásnál semmi felesleges dolog ne kerüljön a táskákba, csak a legszükségesebb ruhák, tisztálkodási szerek. Ha tudunk majd mosni, akkor vihetünk magunkkal valamivel kevesebb ruhát is, de meleg pulóver, esőruha mindig legyen nálunk. Ez utóbbiból az egyberészes verziót ajánljuk, mert egészen biztos, hogy akkor egyetlen vízcsepp sem jut be az alá.
A motorra rögzített zárható dobozok sokat segíthetnek a csomagelhelyezésben. Vegyünk példának egy 52 literes top case-t: ez 5 kiló önmagában, és 10 kilogramm a maximális terhelhetősége. Ha ehhez felrakunk még két-két 33 literes oldaldobozt, hatalmas tároló helyet nyerünk. Vigyázni kell azonban, hogy ne terheljük túl a motort, mert azzal a menettulajdonságai alapvetően megváltoznak. Olvassuk el motorunk használati útmutatójában, hogy mekkora a maximális terhelhetősége, és ebbe számoljuk bele az utas súlyát is, és szükség esetén állítsunk a hátsó rugóstagon.
A gumi bírjon többet, mint a valós táv, és olajcserét is végezzünk az út előtt, ha kell. Defektjavító spray, pár alap szerszám és elsősegély felszerelés is mindig legyen nálunk.
Ezek persze csak a legalapvetőbb dolgok, melyeken kívül még számtalan apróság felmerülhet. Fontos szem előtt tartani, hogy egy motoros túra alapjaiban más, mint egy autóval megtett út. Kompromisszumokat kell kötnünk mind a kényelem, mind a magunkkal vihető poggyász tekintetében, de ha ezt elfogadjuk, és mi magunk is rugalmasak vagyunk, nagy baj nem lehet.
Később aztán, ha már sokat túráztunk, számos rutindolog már „csuklóból” fog menni.