InstagramA Republic híres dalának kezdetét gyakran dúdolhatjuk manapság, hiszen az időjárás nem kímél minket, motorosokat sem - legalábbis ami a csapadék mennyiségét illeti. Így sokak számára lehet fontos kérdés, hogy mekkora az az eső, amiben még útnak induljanak motorral, vagy hogy egyáltalán elinduljanak-e, ha hull az égi áldás.
Pedig mindenkinek érdemes lenne megtapasztalnia ezt a helyzetet, és megtanulni az ilyenkor alkalmazható, helyes vezetési technikát. Bármennyire is veszélyesnek vagy ijesztőnek tűnik az esőben motorozás, valójában nem az, és ha pár dolgot szem előtt tartasz, nagy baj nem lehet.
A mai modern gumiabroncsok (kivéve persze a speciális, például a versenypályán használatos slick gumikat) megfelelő tapadást biztosítanak esőben, így a motorkerékpár továbbra is jól dönthető marad a kanyarokban. Azonban az autózásból ismert aquaplaning, vagyis a felúszás veszélye a kétkerekűeknél is fenn áll. Ez fizikailag azt jelenti, hogy nem szorul ki az abroncsok és az útfelület közötti csapadék, hanem a vízréteg feltorlódik, és addig növekszik a kerekek előtt, mígnem a gumi és az útburkolat közötti kapcsolat teljesen megszűnik. A tapadás elvesztése miatt ilyenkor a jármű megcsúszik, és akár teljesen irányíthatatlanná válik. Azonban fontos tudni, hogy ehhez egy teljesen összefüggő vízréteg, vagy az útra kerülő szennyeződés és csapadék bizonyos elegye szükséges. Ugyanakkor nagyon gyors tempóban kell ráhajtani a vizes felületre ahhoz, hogy ez a jelenség ténylegesen létrejöjjön, és mivel a motor abroncsai sokkal kisebb felületen érintkeznek az aszfalttal, mint egy autóé, eleve kisebb az esélye annak, hogy felússzon a jármű.
Sokan nem is gondolnák, de az eső kezdetekor kell a legóvatosabbnak lenni, hiszen ilyenkor a víz az úton lévő porral keveredve nyálkás elegyet alkot, tehát ekkor csúszik leginkább. Egy idő után az eső ezt lemossa. A vizes aszfalt tapadása ennek ellenére természetesen jóval kisebb, mint a szárazé, ezért fokozott óvatossággal vezessünk. Sokkal finomabban kezeljük a gázt és a féket, tartsunk nagyobb követési távolságot a többi járműtől. Az ABS hasznos kiegészítő ilyenkor, de ha nincsen blokkolásgátlónk, akkor mindenképp érdemes egy biztonságos területen fékpróbát végezni, hogy megtudjuk, hol a csúszáshatár.
Kanyarodásánál a fékezést fejezzük be már a kanyar bejárata előtt, és egyenletes gázon forduljunk. A kanyar ívét szükség esetén a hátsó fékkel korrigáljuk, és lassabb átmenettel gyorsítsunk ki. De igaz ez az egyenes szakaszokra is.
Nedves időben vigyázzunk a villamossíneken, a csatornafedeleken, a felfestéseken, a macskakövön és a fehér aszfalton, sárfelhordásokon, valamint a faleveleken, hiszen ezek nagyon tudnak csúszni ilyenkor. Ami a ruházatot illeti, mindenképp készüljünk - lehetőleg egyrészes - esőruhával, esőcsizmával, esőkesztyűvel, így biztosan nem fogunk bőrig ázni. Ezekből érdemes úgynevezett high-visibility darabokat választani, mert párás, ködös időben a láthatóság jelentősen romlik, és így, egy ilyen feltűnő kiegészítővel sokat tehetünk azért, hogy a többi közlekedő időben észleljen minket. A bukósisak plexije rossz időben könnyen bepárásodik, ami ellen ajánlott pin-lock lencsét felszerelni, vagy legalábbis valamilyen spray formátumban kapható páramentesítő szert alkalmazni. Táskára, vagy egyéb csomagokra húzzunk rá egy - a legtöbb motoros boltban kapható - esővédő zsákot, így azok sem fognak elázni. A motor alkatrészei jól bírják az esőt, ilyenkor csupán a lánc gyakoribb kenésére érdemes odafigyelni.
Legyünk tehát megfontoltak, tudatosak, de ne misztifikáljuk, és főleg ne aggódjuk túl a dolgot, mert sokszor épp abból van a baj. Inkább tanuljuk meg és élvezzük a motorozásnak ezt a formáját is!
