Olyan gyorsan eltelt a május, hogy szinte észbe se kaptunk, és már megyünk is a – remélhetőleg most már igazi, forró – nyárba. Ez részünkről azt is jelenti, hogy vége a biztonságos közlekedés hónapjának, de persze robogunk tovább, természetesen a szép júniusba is csempészünk egy jótékonysági napot… ezúttal egy – általatok választott – játszóteret újítunk fel, hogy mosolyt csaljunk a gyerekek arcára.

Hiszen nekik az ott töltött idő az igazi öröm, olyan, mint mikor mi, felnőttek kimegyünk egy motorversenyre, ahol egész nap elvagyunk. És ki tudja, milyen történetek indulhatnak ott…. A kis hinta, libikóka, mászóka mellett biztosan ismerős a kis műanyag motor is a játszótérről, a srácok kedvence… de mi van akkor, ha a gyermek felveti, hogy mi lenne, ha olyan motorra ülne, ami megy is? Ha hiszitek, ha nem, egy barátom gyermeke így kezdte motoros pályafutását mindössze pár évesen. 

Sok szülőnek már maga a gondolat egy rémálommal ér fel, hiszen „elesik”, „összetöri magát”, ésatöbbi… mégis, azt mondom, ha felmerül a téma, és a gyereknek van kedve hozzá, támogassuk, és egészen nyugodtan vezessük be ebbe a nagyszerű világba!

Idővel úgyis kiderül, hogy hosszú távon is élvezi-e, tehetséges-e benne… most nem feltétlenül egy versenyzői karrierre gondolok, az keveseknek adatik meg, de veszteni nem lehet vele, sőt, mindenképpen több lesz vele a gyermek (ez minden sportra igaz persze). Ma már több helyen van kifejezetten kicsiknek szóló oktatás, pici motorokkal, akár szakmai, ugyanakkor játékosan fejlesztő környezetben, ezek igazi élményt jelenthetnek az ifjoncoknak. 

Az előbb említett ellenérveket pedig ne használd, Kedves Szülő, hiszen értem én, hogy ha bekövetkezik egy esés, az a világ vége lenne abban a pillanatban, de inkább most essen egy kicsit, kicsi lila folttal (megnyugtatlak, akkorát úgyse tud, hogy bármi komolyabb baj legyen), mint majd később, tapasztalatlan, forrófejű „sihederként”.

Hiszen aki korán kezdi, abból nagyobb eséllyel válik a későbbiekben egy remek technikával rendelkező, már tizenévesen tapasztaltnak és jó vezetőnek mondható, igazi motoros fiatal, aki nem az ezres Gixxeren akarja kiélni száguldási hajlamát a Nagykörúton éjfélkor, hanem valóban a motorozás öröméért pattan majd nyeregbe… ez azért nem hangzik rosszul, ugye?   

(Képek forrása: talmacsiring.hu, elitetoys.com.au, andrewtinglephotography.com.au)

Nem véletlen, hogy elég sok (egyre több) két keréken közlekedőt, legfőképp robogóst látni a városban… számtalan előnye van annak, ha autó helyett egy ilyen kis szerkezettel próbálsz eljutni A-ból B-be. Talán az egyik legfontosabb maga az idő-tényező. Egy mopeddel nem létezik az a szóösszetétel, hogy ülni a dugóban, vagy araszolni a hatalmas forgalomban. Ha robogóval vagy, úgy siklasz át a legkuszább forgalmi szituációkon is, hogy öröm nézni, mindig te lehetsz az első a piros lámpánál, és legálisan használhatod a buszsávot is. És ez persze kapásból össze is függ a második(?) legfontosabb tényezővel, a fogyasztással – egy 125 köbcentis, de még egy nagyrobogó is simán elmegy 3 liter körül - ennél ugye még a legkisebb fogyasztású kocsi is minimum a dupláját eszi, és ha a városban laksz, megkockáztatom még a BKV-nál is olcsóbb (és kulturáltabb :))

A parkolás sem okoz soha gondot, gyakorlatilag bárhová leteheted a gépet, ha van hely, simán a járdára is, és még parkolódíjat sem kell fizetni.  
Sokan az miatt aggódnak, hogy „de így nem tudok csomagokat magammal vinni”… dehogynem! Ha beszerzel egy jó kis dobozt a paripádra, ez sem lehet akadály, az ülés alatti tárolórekesszel kombinálva simán elnyeli a bukót, kabátot (ha beszaladsz valahová), vagy a boltlátogatás eredményét.
Nem mellesleg, eleve megvenni, átiratni is olcsóbb egy robogót, mint egy autót, a biztosítás költségeiről már nem is beszélve. Ha 50-es robogóval jársz (ami mondjuk elég lélekvesztő, szerintem egy 125-ös a „minimum”), abba tényleg szinte csak benzin kell, és mehetsz is.

És ha nagyon messzire megyünk: minél több a robogó, annál kevesebb az autó, minél kevesebb az autó, annál kevesebb a dugó, minél kevesebb a dugó, annál élhetőbb a város, minél élhetőbb a város, annál boldogabbak vagyunk…. Nos, kedvet kaptál már!?

A képek forrása: tesztmotor.hu

Május 16-án, pénteken, az eredetileg tervezett időpontban Yvette úgy döntött, nem tarthatjuk meg a Biztonságos Közlekedés Napját… a hideg, szeles, esős idő miatt el kellett halasztani a rendezvényt, de érdemes volt, öt napra rá már ugyanis ragyogó idő fogadta a Zsámbékra kilátogató mintegy 150 motorost.

Bizony, megtelt rendesen a placc, már a kora reggeli kezdésre felsorakoztak a lelkes, fejlődni vágyó motorosok. A drivingcamp nagyszerű helyszínnek bizonyult, amellett, hogy modern, exkluzív körülmények között trenírozhatták tudásukat a résztvevők, minden más programnak is sikerült megfelelő helyszínt biztosítani.

Aki kilátogatott, annak biztosan hasznára vált – a modulokra osztott pályán csoportokban, szakképzett instruktorok irányításával gyakorolhattak a motorosok, a könnyű feladatoktól kezdve a nehezebb manőverekig terjedt a sor. Mindenki felmérhette és felismerhette, hol áll a vezetéstechnikai tudása… és ha akár csak pár fejben megszületett a felismerés, hogy igenis kell tanulni, már elérte a célját a rendezvény.

Elsősorban persze a tréningezőknek szólt az esemény, de a kiegészítő programoknak köszönhetően a „csak” kilátogatók sem unatkoztak: volt itt vezetéstechnikai bemutató Fiedor Ferenc rendőrmotoros szakoktatótól, még stunt show is Palatinus Attilától, utasmotoroztatás, és persze eljöttek a Motoros Family nagykövetei is – Polyák Lilla, Kovács Áron, Kárász Róbert, kiegészülve Hajas Lászlóval és Sági Szilárddal, akik szintén aktív motorosok.

Most ők is mindannyian nyeregbe pattantak, hogy bizonyítsák ügyességüket a nekik felállított pályán. Kicsit félénken kezdtek neki a bójakerülgetésnek - ami egyébként csak látszatra egyszerű – végül azonban csak belejöttek, és szépen helyt álltak a sztármotorosok.

Késő délután volt már, mire „lepörögtek” a programok, így a nap végére mindenki kellemesen elfáradva, de élményekkel feltöltődve indult haza, és remélhetőleg az előbb említett fejlődni akarással felvértezve.

Érdemes visszatérnetek a blogra, hiszen hamarosan felkerül GALÉRIÁNK a Biztonságos Közlekedés Napjáról!

Ne felejtsétek, minden hónapban lesz valamilyen rendezvényünk, amire ehhez hasonlóan érdemes kilátogatni!  

Egy korábbi bejegyzésünkben már hangsúlyoztuk, hogy az aktív biztonsági felszerelések mellett legalább olyan fontos (ha nem fontosabb) a passzív biztonság – magyarán saját vezetéstechnikai tudásunk fejlesztése.

De miért jók nekünk a vezetéstechnikai tréningek?

Legtöbben, mikor elkezdünk motorozni, magunktól – vagy a rutinosnak hitt motoros haver jótanácsai alapján – tesszük meg „az első lépéseket”. Azt hisszük, mindent nagyon jól és ügyesen csinálunk, pedig sokszor közel sem… sőt, még a nagy lépésnek hitt motoros jogosítvány sem arról papír, hogy milyen rutinos motorosok is vagyunk. Ilyenkor – sokszor szakszerű tanácsok teljes hiányában – sajnos rengeteg rosszul megszokott mozdulatot újra és újra megismétlünk, ami egy idő után természetesen rögzül. A tréningek ezeket igyekeznek kigyomlálni, olyan technikákat építve a helyére, melytől egészen egyszerűen jobb vezetővé válunk. 

Megtanítanak a helyes testtartásra, az „oda mész, ahova nézel” elv fontosságára, megtanítanak kanyarodni a motorral – igen, hiába hangzik viccesen, sokaknak ez alapvető gondot okoz. Megtanítanak helyesen fékezni vagy gyors elkerülő manővert végrehajtani, hogy ha kiugrik eléd az őzike, ne csak a szerencsén múljon, hogy ki tudod-e kerülni. Vagy épp arra, hogy mi van akkor, ha megcsúszik alattad a gép.

Hiba azt gondolni, hogy „ó, nekem ez már mind csípőből megy”… mikor beiratkozol egy oktatásra, és elkezded a manővereket gyakorolni a szakképzett oktatók utasításai alapján, egy pillanat alatt rájössz, hogy mindig van mit tanulni… legalább míg minden „jó mozdulat” rutinná nem válik, és még tovább. 

A kép forrása: http://www.motorcycle-uk.com

A motorozás alapvetően veszélyes üzem, ezt mindannyian tudjuk, akik ezt az életformát űzzük… No persze semmi szükség arra, hogy folyamatosan arra gondolj, „mi lesz, ha…”, sőt, nem is szabad ilyeneken morfondírozni, hiszen akkor pont az az élvezet vész  el, ami miatt az egészet csinálod.

Van viszont pár dolog, amit érdemes helyre tenni fejben, ha úgy tetszik, elraktározni a tudatalattiban a fontosságukat, hogy Te magad lehess az, aki a lehető legminimálisabbra csökkented a baleseti kockázatot. Hiszen alapvetően nem attól lesz veszélyes a motorozás, hogy csak két kerék van alattunk, hogy nem véd a kasztni, nincs ott a légzsák… 

A legveszélyesebb elem maga az emberi tényező – igen, rosszul hangzik, de ha ezt elismered, az már félsiker. Hiszen miből lehet a baj? A rajtunk kívül álló körülményeket most nem ide sorolva…

- Ha nem ismered a saját képességeidet, és túlvállalod magad – legyen szó arról, hogy milyen teljesítményű motort választasz, milyen sebességgel közlekedsz, és még sorolhatnánk. Ugyanígy a türelmetlenség, a túlzott vakmerőség, az „én vagyok az utak királya” effektus sem vezet semmi jóra. Viszont a „ló másik oldala”, a túlzott aggódás, félelem sem, mert az pedig leblokkol, és lehet, hogy még azt is rosszul csinálod, amit amúgy elméletben tökéletesen tudsz.

- Ha technikailag nem vagy a „topon”, tehát - akár alapvető - motorkezelési hiányosságokról is beszélhetünk. Érdemes ezt tréningeken fejleszteni, főleg, hogy egészen egyszerűen bizonytalanság-érzetet kelt, és akár egy teljesen hétköznapi szituáció is kész rémálom lehet – gondolj például a szűk helyeken való megfordulásra.  

- Ha kialvatlanul, idegesen, betegen, vagy gyógyszerektől eltompultan vezetsz – hogy az egyéb „befolyásolt állapotokat” ne is említsük. Legyen benned annyi felelősség, hogy reálisan felméred a saját állapotodat, és ha szükséges, inkább hívsz egy taxit vagy mész tömegközlekedéssel.

- Ha nem foglalkozol megfelelően a motorod műszaki állapotával. Egy tropára ment gumi, egy technikai hiba könnyen „hozzásegít” a balesetveszélyes helyzet kialakulásához. Ne sajnáljuk az időt, pénzt rendesen karbantartani a gépet.

- És végül, de nem utolsó sorban, amiről már korábban is írtunk: ha nem jól méred fel a közlekedési helyzeteket: belemész egy kockázatos előzésbe, nem adod meg az elsőbbséget, figyelmen kívül hagyod a veszélyforrásokat. És persze mindez fordítva, tehát ha a többi közlekedő teszi ugyanezt.

Ez utóbbi az, ami ellen Te nem tehetsz semmit, a saját részedet viszont magad alakítod – elsősorban magadért! 

A képek forrása:

http://presto-resto.com/wp-content/uploads/2014/02/Motorcycle-Riding-Photo.jpg, 

http://www.vikingbags.com/blog/wp-content/uploads/2013/01/arc_curve.jpg

Május a biztonságos közlekedés hónapja, melyben természetesen a Motoros Family is aktívan részt vesz. Május 16-án megszervezzük a Biztonságos Közlekedés Napját, melynek helyszínéül a drivingcamp Hungary szolgál majd.

Lehet, hogy már hallottál is erről a létesítményről, hiszen lassan 2 éve, hogy megnyitott Budapesttől nem messze, a szép környéken fekvő Zsámbékon. Jobb helyszínt már csak azért sem választhattunk volna, mert jelenleg ez az egyike Európa legmodernebb közlekedésbiztonsági és vezetéstechnikai központjainak. A hatalmas alapterületű tanpályán motorosok mellett autósoknak, teherautó- és buszvezetőknek szoktak tréningeket tartani, melyeknek lényege, hogy a hétköznapi közlekedés során előforduló szituációkat idéznek elő a pályán, például eső, csúszós út, meredek lejtő - és a kialakuló veszélyhelyzetek elhárítását valamint kezelését lehet gyakorolni. Nagyon érdekes, és jó hogy van végre egy ilyen hely, ahol életszerű helyzetekbe „csöppenhetünk”, hogy ne élesben, a nyílt utakon kelljen mindezt először megtapasztalni. Ha bármikor próbára tennéd a vezetési tudásodat, érdemes ide ellátogatni.

Addig is ne feledd: május 16-án várjuk ott a Motoros Family tagjait. A program regisztrációhoz kötött, és a helyek hamar beteltek már. Érdemes azonban követned a Facebook oldalt, hiszen folyamatosan tájékoztatunk az eseménnyel kapcsolatban.

Ha regisztrációdat elfogadtuk, téged is várunk május 16-án! Nagy parkoló van az épület előtt, tehát bármivel jössz, ott le tudod tenni, és szendviccsel sem muszáj készülni, mert éttermet is találsz házon belül.

Ha Budapest irányából jössz, az M1-es autópályáról a Zsámbék/Herceghalom kijáratnál kell letérni. A lehajtó után, Zsámbék irányába kell balra kanyarodni, majd ezen az úton 2 km-t továbbhaladva, bal oldalon lesz a tanpályához vezető drivingcamp bekötőút.

A rendezvény után  látogass vissza ide a blogra, hiszen beszámolóval is készülünk!

Előző bejegyzésünkben arról volt szó, hogy az autósok mit tehetnek értünk és a biztonságos közlekedés érdekében, de mit tehetünk mi magunk? Legalább néhány alapvető szabály betartásával máris nagyon sok mindent.

A nagyvárosi dzsungel fokozottan veszélyes terep, hiszen gyakorlatilag a közlekedés összes résztvevője (gyalogosok, biciklisek, autósok, motorosok, rolleresek) jelen van, sokszoros szorzóval, és rájuk mind-mind oda kell(ene) figyelni, ezt tartsuk szem előtt.

Mikor sávot készülünk váltani, jó előre jelezzük azt, és nézzünk a visszapillantóba sokszor, akár félig hátra is fordulhatunk ellenőrizni, nincs-e valaki a holttérben. Igaz ez a tőlünk jobbra eső sávra is, mert bár ott nem szabadna, hogy bárki megelőzzön minket, a való életben mégis sokszor előfordul.

Ha az álló sorok között csorgunk előre, ezt mérsékelt tempóval, extra figyelemmel tegyük, hiszen bármikor előfordulhat, hogy valaki „átdugja az orrát”, vagy kinyitja az ajtót… Nézzünk jó messzire előre, ha csak az előttünk/mellettünk lévőt figyeljük, úgy nem tudunk olvasni a forgalomból. Ha azt látjuk, hogy zöldre vált a lámpa, készüljünk fel rá, hogy megindulnak az autók, ekkor figyelmesen soroljunk be. És végül ugyanúgy, ahogy mi is megyünk előre, fel kell készülni arra, hogy más motoros is ugyanezt teszi, tehát mikor a sorok közé megyünk, győződjünk meg róla, hogy nincs-e már ott valaki.

A buszsáv használatának lehetősége ugyebár fennáll számunkra, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az autósok többsége nincs felkészülve az ott közlekedő motorosokra (sokan csak a nagy kék valamiket figyelik, ha az nincs, akkor biztosan szabad a pálya alapon). Ezért ha ezt a lehetőséget választjuk, mindig fokozott elővigyázatossággal közlekedjünk ott, felkészülve a jobbra kanyarodáshoz átsoroló járművekre, vagy a szemből, ugyancsak a (buszsávon átívelő) kanyarodósávból érkezőkre.

Ugyancsak „veszélyes övezet” az a kanyar, ahol a zebrán átkelő gyalogosok egyszerre kapnak zöldet a járművekkel – itt kifejezetten készüljünk rá, hogy bármikor állóra fékezhet az előttünk haladó.

Valamint van itt még egy veszélyforrás, amire érdemes figyelni: ezek az olajfoltok és egyéb szennyeződések. A buszok hagynak maguk után jócskán „mocskot”, általában a sáv kellős közepén, érdemes lehet tehát inkább a sáv jobb oldalára húzódva közlekedni. Na és persze fordítsunk figyelmet a nyomvájúkra is, mert ha például robogózol, egy mélyebb kráter rendesen meg tudja vezetni a kis kerekeket (meg a nagyokat is), aminek csúnya vége lehet.

Ha nap mint nap ugyanazon az útvonalon járunk, egy idő után már a rutin vezeti alattunk a vasat, ami nem feltétlenül szerencsés. Biztosan ismered ezt: mikor úgy érzed, bekötött szemmel is eljutnál A-ból B-be. Ha úgy érezzük, nagyon „beletompultunk”, válasszunk olykor más útvonalat, vigyünk valami újdonságot a megszokásba, hogy ezáltal a figyelmünk is felfrissüljön.

És persze az aranyszabály: mindig lássunk és látszódjunk! 

(A képek forrása: http://0.tqn.com/d/motorcycles/1/0/_/G/-/-/08ApriliaSportCity_action.jpg, 

www.tesztmotor.hu, 

http://www.motorcyclenews.com/upload/260418/images/Rider-training-Kawasaki.jpg)

Egy személyes történetet szeretnék Veletek megosztani, mely szerencsére ugyan nem általános, de jól tükrözi, hogy egy-egy baleset pillanatok műve lehet.

A minap a Rákóczi úton tartottam hazafelé a Duna irányából a Keleti pályaudvar felé, kivételesen nem motorral, hanem autóval, de ez a történet szempontjából lényegtelen. Hajnali 1… gyér, de nem zéró forgalom…  tiszta, száraz idő, semmi „zavaró tényező”…  3 sáv + egy buszsáv, én mentem a középsőben. Mellettem közvetlenül balra (tehát a legbelső sávban) történetünk főszereplője, egy nagy fekete terepjáróval közlekedő úriember…  aki a Blaha Lujza teret elhagyva  kitalálta, hogy neki bizony azonnal, itt és most jobbra kell kanyarodnia (hangsúlyozom ismét, a legbelső sávból!). Annak rendje és módja szerint rám húzta a kormányt, fékeztem egy hatalmasat, épphogy sikerült annyira, hogy ne toljam meg oldalról, majd gyakorlatilag merőlegesen átszelve a sávokat, beviharzott a kis utcába. 

Az egy dolog, hogy mi nem ütköztünk össze, de ha valaki jön még a többi sávban, aki nem látja előre ezt a „brilliáns” manővert, az kizárt, hogy meg tudjon állni előtte. Mellesleg az első pillanatban az futott át az agyamon, hogy mi van akkor, ha én épp a buszsávban haladok a robogómmal (ahogy azt egyébként naponta teszem) … teljesen kizárt, gyakorlatilag esélye sem lett volna rá, hogy észrevegyen. Tehát a napomat vagy a kocsi alatt, vagy az ablakára felkenődve fejeztem volna be.
És mindez azért, mert nem tudta kivárni a körülbelül 20 méterre lévő következő utcát, ahol ugyanúgy le tudott volna fordulni miután normális emberhez méltóan, figyelmesen átsorol, kihagyva ezt az egész ön- és közveszélyes manővert.

Egyébként aztán tovább közlekedve (ezt már tényleg nem fogjátok elhinni, pedig pontosan így történt!) a Keleti mellett egy fiatal nő kezdte el elég szép lendülettel rám húzni a kormányt, pedig már majdnem teljesen mellette voltam – nála az ablakon benézve egyből világos lett a figyelmetlenség oka: cigi a szájban, telefon a fülön (kézben)…

Azért szomorú ilyen helyzetekkel szembesülni, mert mindez teljes mértékben elkerülhető lenne egy kicsit több figyelemmel, körültekintéssel, lojalitással. Mielőtt sávot váltasz, nézz bele többször is a visszapillantóba! Mielőtt eltekered a kormányt, győződj meg róla, hogy nincs-e valaki melletted (akár a holttérben)! Miközben vezetsz, ne cigizz, matass a táskádban, internetezz, telefonálj! Egyszóval: koncentrálj teljes figyelmeddel a körülötted zajló eseményekre!

Te, aki motorral közlekedsz, biztosan tudod, hogy nekünk ez mennyire alapvető, magától értetődő. De ez nem elég, mindenkinek az kellene hogy legyen. Mindenkinek kellene legalább párszor robogóznia a városban - teljesen más szemszögből tekintene aztán a közlekedésre. Hiszen a legtöbb motoros autós is, de nem minden autós motoros. 

Tehát kedves „csak autósok”, kérünk Titeket, figyeljetek oda ránk és persze egymásra, a balesetek elkerülése közös érdekünk! Hiszen mindenkit hazavárnak…

(Képek forrása:http://www.collegescootersmd.com,http://photos.imageevent.com/motorbiker/newspics3/Ad-UDoPS-Bones-USA.jpg, http://3.bp.blogspot.com/_yFHijBt1yvk/S-xZKxoVObI/AAAAAAAAijE/mCyBYP5B4I8/s1600/H-D+motorcycle+awareness.jpg)

Hiába a legnagyobb figyelem, néha rosszul jön ki a lépés, és bekövetkezik a baleset… Ez ellen sajnos nem tehetünk semmit, azzal viszont annál inkább, hogy ha utána megfelelően, felkészülten tudunk segíteni.

Azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert sajnos nem egy olyan esetet láttunk, hogy az emberek – közönyből vagy félelemből – egyszerűen továbbmentek, anélkül, hogy tudtak/akartak volna segíteni... Hogy Te ne tartozz közéjük, adunk néhány jótanácsot.

Nagyon fontos, hogy ne akarjuk mi magunk teljes ellátást adni, megoldani a helyzetet. Sokkal többet használunk vele, hogy ha azonnal, késlekedés nélkül értesítjük a mentőket - ez akkor is lényeges, ha a balesetes látszólag jól van. Belső sérülések veszélyét ekkor sem zárhatjuk ki, ami vizsgálat nélkül beláthatatlan következményekkel járhat.  

A mentőket tárgyilagosan tájékoztassuk a baleset pontos helyéről, a résztvevők/sérültek számáról, a baleset jellegéről (autós ütött el motorost, a motoros kisodródott stb.), a sérülésekről (már amit mi látunk belőle, pl. a motoros eszméleténél van, de fájlalja a mellkasát).

Semmiképp se felejtsük el a helyszínt biztosítani egy esetleges további baleset megelőzése céljából – lehet ez egy kirakott elakadásjelző tábla, egy figyelő ember, vagy bármi, a lényeg, hogy az érkezőknek jól észrevehető legyen, hogy ott bizony valami történt, és legyenek óvatosak.

Ha a sérült eszméleténél van, megkérdezhetjük tőle, hol és mi fáj, később ez hasznos információ lehet a mentősöknek. Ha eszméletlen - és más körülmény sem teszi indokolttá a mozgatást - lehetőleg hagyjuk a helyén a sérültet. Nem”láthatunk bele”, első körben semmilyen sérülés lehetőségét sem lehet kizárni, és például egy gerincsérülés esetén többet árthatunk, mint használunk… bízzuk ezt a szakemberekre.

A sisak levételének helyes szabályaival viszont jó tisztában lenni – bár ha jól figyeltél a jogsit megelőző elsősegély tanfolyamon, elvileg tudnod kell. Ehhez a művelethez mindenképpen két személy szükséges: az egyik a sérült teste felöl állva, a sisak alá két kézzel benyúlva megfogja és stabilan tartja a sérült nyakát, míg a másik óvatosan lehúzza hátulról a bukót a fejről. Ez nagyon lényeges ahhoz, hogy ellenőrizni tudjuk, eszméleténél van-e a sérül, vagy van-e valami, ami akadályozhatja a légzést.

Természetesen ez csak pár intelem (de talán a legszükségesebbek), ezen kívül még számtalan körülmény felmerülhet… de ha „csak” ezekre figyelünk, már nagyon sokat tettünk.

A legfontosabb: Ne félj segíteni! 

(A képek forrása: Safety-Hungary)