Érdekes felmérést készített az egyik legnagyobb külföldi motoros szaklap. A cél az volt, hogy megtalálják a legjobb motorblokkot.

A résztvevők saját motorjaikról gyűjtött tapasztalatokat osztottak meg, tehát nem egyfajta "kinek mi a kedvence" jellegű szavazásról beszélünk, hanem hiteles információkról van szó. Az információgyűjtés a szokásos blokkal kapcsolatos elsődleges adatokon túl – úgy, mint teljesítmény, nyomaték, végsebesség - olyan részletekre is kiterjedt, mint például a biztosítás kérdése.

A várakozásoknak megfelelően sornégyes uralom van a legjobbak között, a tízből hét ilyen henger-elrendezésű motor. A három megmaradt helyből kettőn háromhengeres blokk végzett, és csak egyetlen kéthengeres kapott helyet a top tízben.

De elég a szószaporításból, lássuk a befutókat:  

10-ként éppen felkerült erre a megtisztelő listára a Honda legendás CBR1100XX-e. Újonnan már nem kapható a ’97-től gyártott Super Blackbird, de a maga idejében (főképp a Hayabusa megjelenése előtt) ő volt az autópályák királya. Sokan kíváncsiak voltak akkoriban, milyen érzés az, amikor a sebességmérő mutatója eléri a bűvös 300-at, de selymes járású blokkjának köszönhetően "normálisan" is lehetett vele közlekedni - így mindenképp helye van a blokkok toplistáján. 164 lóerejéből később vesztett párat környezetvédelmi okokból, ennek ellenére 93%-os eredménnyel zárt a felmérésben részt vevők körében.

9. helyen a még hagyományos blokkos, 10 éven keresztül gyártott Yamaha R1-es végzett. Óra szerint ennek a gyorsasága is karcolta az "álomhatárt", az utolsó nem big-bang blokkokkal, több mint 170 lóval a fedélzeten. A britek 94%-osra értékelték a modell teljesítményét.

8. lett az egyetlen kéthengeres a csapatban, sokak álommotorja, a Ducati 1098S. A 2007-től forgalomban lévő olasz díva 160 lóerőt és 95%-os eredményt tudhat magáénak ezen a szavazáson.

7. helyezett a Daytona alapjaira épített Triumph Street Triple. 96%-os mutatót ért el, de az összehasonlító tesztek eredményei alapján akár előrébb is végezhetett volna: kulturált járása és kiszámítható teljesítmény-leadása több győzelemhez is hozzásegítette. Itt most csak hetedik tehát, de hozzá kell tenni, hogy "kicsit" erősebb is a mezőny, mint a tesztekben megszokott kategóriatársai.

6. pozíciót ért el a méltán népszerű Suzuki GSX-R 1000. A 2001 óta gyártott ezredes minden szériájának csúcs volt a blokkja (is), a 185 lóerő és 96%-os eredmény akár az első helyhez is elég lehetett volna, de ebben az összeállításban csak az alsóházat nyerte meg - ami persze semmit sem von le az érdemeiből.

5. helyével viszont bekerült a felső „osztályba” a Kawasaki hiperbike-ja, a ZZR 1400-as. Igaz, elképesztő 197 lóerejével ez nem is meglepő, bár a Kawák nem éppen kulturált működésű blokkjukról váltak híressé. Annál inkább erejükről és sebességükről. Habár a modern Kawasakik már nem csörögnek-zörögnek, és az 1400-as ZZR nem egy régi modell, 2006-tól gyártják.

4. helyezésével éppen csak lecsúszott a dobogóról a másik brit gép, a 2006-tól forgalomban lévő Triumph Daytona 675. A 126 lóerős háromhengeres blokkja igazi egzotikum, melyet minden nemzet tesztelői és vásárlói agyondicsértek.

3. helyre, vagyis a dobogó legalsó fokára került az "agybeteg" erőforrással megáldott, 2004-től gyártott Kawasaki ZX-10R. Ezen a teszten elért 97%-os eredménye azt mutatja, hogy az emberek vevők a hajógyáriak őrült blokkjaira. Pedig 185 lóerőt nagyon kevesen tudnak kimotorozni, de talán pont ez benne az izgalmas.

2. helyezett lett – és ez talán nem is igazán szorul magyarázatra - a legendás Hayabusa 1300ccm-es blokkja, ami ebben az összeállításban majdnem tökéletesen vizsgázott, 99%-ot ért el. A Vadászsólyom már '99-óta köztünk van, de sok rosszat a blokkjáról még nemigen hallhattunk. Sőt, aki ült már GSX1300R-en, szinte kivétel nélkül szuperlatívuszokban beszél róla.

1. helyezett, a trón képzeletbeli birtokosa pedig a Hayabusa (és a ZZR 1400) kategóriatársa, ellenfele, kihívója: a Kawasaki ZX-12R. Mint említettük, a szigetországban megőrülnek a Kawák agresszív motorjaiért, és úgy látszik, a hiperbike-ok esetében is így van. Pedig a Suzuki 194 lóerejével szemben a Ninja „csak” 178-at tud felmutatni, szóval úgy tűnik, nincs racionális magyarázat arra, hogy miért jobb a ZX-12R erőforrása a Busáénál. Talán mert más biztosítási csoportba tarozik, vagy mert első helyezettnek mindig lennie kell, bár a Kawa is "csak" 99%-ot teljesített - még a győztes sem lehet tökéletes...