Előző bejegyzésünkben arról volt szó, hogy az autósok mit tehetnek értünk és a biztonságos közlekedés érdekében, de mit tehetünk mi magunk? Legalább néhány alapvető szabály betartásával máris nagyon sok mindent.

A nagyvárosi dzsungel fokozottan veszélyes terep, hiszen gyakorlatilag a közlekedés összes résztvevője (gyalogosok, biciklisek, autósok, motorosok, rolleresek) jelen van, sokszoros szorzóval, és rájuk mind-mind oda kell(ene) figyelni, ezt tartsuk szem előtt.

Mikor sávot készülünk váltani, jó előre jelezzük azt, és nézzünk a visszapillantóba sokszor, akár félig hátra is fordulhatunk ellenőrizni, nincs-e valaki a holttérben. Igaz ez a tőlünk jobbra eső sávra is, mert bár ott nem szabadna, hogy bárki megelőzzön minket, a való életben mégis sokszor előfordul.

Ha az álló sorok között csorgunk előre, ezt mérsékelt tempóval, extra figyelemmel tegyük, hiszen bármikor előfordulhat, hogy valaki „átdugja az orrát”, vagy kinyitja az ajtót… Nézzünk jó messzire előre, ha csak az előttünk/mellettünk lévőt figyeljük, úgy nem tudunk olvasni a forgalomból. Ha azt látjuk, hogy zöldre vált a lámpa, készüljünk fel rá, hogy megindulnak az autók, ekkor figyelmesen soroljunk be. És végül ugyanúgy, ahogy mi is megyünk előre, fel kell készülni arra, hogy más motoros is ugyanezt teszi, tehát mikor a sorok közé megyünk, győződjünk meg róla, hogy nincs-e már ott valaki.

A buszsáv használatának lehetősége ugyebár fennáll számunkra, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az autósok többsége nincs felkészülve az ott közlekedő motorosokra (sokan csak a nagy kék valamiket figyelik, ha az nincs, akkor biztosan szabad a pálya alapon). Ezért ha ezt a lehetőséget választjuk, mindig fokozott elővigyázatossággal közlekedjünk ott, felkészülve a jobbra kanyarodáshoz átsoroló járművekre, vagy a szemből, ugyancsak a (buszsávon átívelő) kanyarodósávból érkezőkre.

Ugyancsak „veszélyes övezet” az a kanyar, ahol a zebrán átkelő gyalogosok egyszerre kapnak zöldet a járművekkel – itt kifejezetten készüljünk rá, hogy bármikor állóra fékezhet az előttünk haladó.

Valamint van itt még egy veszélyforrás, amire érdemes figyelni: ezek az olajfoltok és egyéb szennyeződések. A buszok hagynak maguk után jócskán „mocskot”, általában a sáv kellős közepén, érdemes lehet tehát inkább a sáv jobb oldalára húzódva közlekedni. Na és persze fordítsunk figyelmet a nyomvájúkra is, mert ha például robogózol, egy mélyebb kráter rendesen meg tudja vezetni a kis kerekeket (meg a nagyokat is), aminek csúnya vége lehet.

Ha nap mint nap ugyanazon az útvonalon járunk, egy idő után már a rutin vezeti alattunk a vasat, ami nem feltétlenül szerencsés. Biztosan ismered ezt: mikor úgy érzed, bekötött szemmel is eljutnál A-ból B-be. Ha úgy érezzük, nagyon „beletompultunk”, válasszunk olykor más útvonalat, vigyünk valami újdonságot a megszokásba, hogy ezáltal a figyelmünk is felfrissüljön.

És persze az aranyszabály: mindig lássunk és látszódjunk! 

(A képek forrása: http://0.tqn.com/d/motorcycles/1/0/_/G/-/-/08ApriliaSportCity_action.jpg, 

www.tesztmotor.hu, 

http://www.motorcyclenews.com/upload/260418/images/Rider-training-Kawasaki.jpg)